Néhai Szántay János dr. biológus Farkas utcai tágas otthonának falait a kolozsvári orvos társadalom képzőművészeti alkotásai borították. Egyike lelkes szervezője és népszerűsítője volt ő, míg csak egészsége engedte, az orvosok évenkénti téli tárlatainak. Még ideológiáját is kifejtette gyakran: miért éppen ez a társadalmi kategória vonzódik olyan ellenállhatatlanul a képzőművészetekhez vagy akár a zenéhez? Kell valami más, pótcselekvés vagy akár tényleges elkötelezettség, ami merőben más mint a mindennapi kórházi-klinikai rutin. Már sorolta is a példákat, Albert Schweitzer, az afrikai „őserdők orvosa” szenvedélyes zenész és Bach-kutató volt, Albert Einstein kiváló hegedűs…
Nem akart persze ezzel semmi összevetésre, közös nevezőre utalni, csupán arra a jelenségre, hogy a kolozsvári orvos társadalom 1970 és 1901 közötti évenkénti tárlataira minden mozgósítás nélkül bőven voltak jelentkezők. Persze nagy volt a különbség – mint magam is emlékszem rá – a kezdők és haladók, a bátortalanok és kitartóan munkálkodók között.
A Téli Szalonokon résztvevő, Takács Gábor, ez utóbbiak közé tartozott.
Mintegy összegzésként összeállított munkadossziéját forgatva, állhatatossága igencsak meglepő. Közel húsz egyéni kiállításáról és annál is több részvételéről történik benne említés. Példaképeiről, tanácsokkal ellátó mestereiről is szó esik benne. A budapesti egyetem egykori neves tanárától, az erdélyi születésű Barcsay Jenőtől kapott életre elkísérő útmutatásokat, és a kolozsvári Gy. Szabó Bélával való beszélgetések nyomán a grafikai mesterségek titkaiba pillanthatott be. Benyomásai, közvetlen kapcsolatai annyira élénken éltek benne, hogy ezekről írásban is számot adott, melyek érdemlegesebbjeit külön kötetbe válogatta be. Kutatta interjú alanyainak különben képletekbe beszoríthatatlan mesterségbeli titkait. E kötetben – Tizenöt erdélyi
2

művész, ScriptaKiadó, 1998 – különösen tanulságos a Barcsay Jenőről, Mohy Sándorról, Fuhrmann Károlyról és a hazájától távolra űzött Balaskó Nándorról szóló írások.
Érdekes ugyanakkor, hogy írásai keletkezéséről, saját küzdelmeiről az „acélhegyű ördöggel”, alig-alig olvashatunk valamit. És még kevesebbet képzőművészeti törekvéseiről. Azok a könyvek, amelyekben utazási élményeiről számolt be, nem a szokványos bedekkerek leírásai, hanem egy érzékeny látású grafikus plasztikus meglátásai. Római benyomásai, melyről kazettás hangrögzítésben is számot adott, talán a legnagyobb, legmaradandóbb élményeit rögzítette. Ehhez társultak még barcelonai, pekingi, jeruzsálemi, stockholmi utazásainak leírásai. Megadatott tehát számára is az a közelmúltban tőlünk elzárt világ ismerete, amely szemhatárunkat más horizontok felé tágította.
A kiadásra szánt kötet portré-sorozattal kezdődik.
Köztudottan nehéz műfaj. Olyan, amely csak ritka, ihletett pillanatokban adja vissza a modell karakterét. Balogh Edgár, Zsoldos Árpád, Tirnován Vid arcképei mellett mindenekelőtt a mesteréről, Barcsay Jenőről készült félárnyékban fölvetített képmást emelném ki. A fametszetes portré néhány vonással, kevés fésűs véséssel ténylegesen a lényeget, a karaktert ragadja meg. Kiemelendő még a Portugáliába kimenekült Balaskó Nándor annyira jellegzetes arcvonásait rögzítő munkája.
A műemlékek, városképek fejezetben a jeruzsálemi Siratófal (Panaszfal címmel) ábrázolásával a monumentalitás megragadására vállalkozott. A római, pekingi, stockholmi képek sorozatában is megelevenedik a látott, megcsodált-megtapasztalt világ. A perspektivikus ábrázolásban gondjait elfedi a benyomások frissessége, a szándék a látvány azonnali megragadására. Kemény vállalkozásnak bizonyult a barcelonai Sagradafamiliaképi megjelenítése, vagy a római képek közül Titus diadalívének képbe forgatása. A hazai témák


3

közül Fadrusz Mátyás-szobrának két változata is mutatja, mennyire meg kellett küzdenie az ábrázolás rajzi hitelességéért. A stockholmi városképeken már szabadabban nyúlt a témákhoz, pedig ezek sem voltak könnyű feladatok.
Mint a grafikusaink közül oly sokakat, Takács Gábort is megigézte a könyvjegy-művészet, az ex librisek tervezésének és sokszorosításának feladata. Olyan képi szimbólumokat igyekezett találni, melyek a megrendelők lelkületére, gondolatvilágára utalnak. Kiemelkedő ezek közül Gábor Dénesnek, Essig Józsefnek, dr. Bibza Gábornak, Cseh Áron Gusztávnak készült könyvjegyei. A kisgrafikának ez a műfaja sok éven át foglalkoztatta. Kiállítások során vett részt ex libriseivel, éppúgy, mint e műfaj nagy gyűjtője és népszerűsítője, néhai Gábor Dénes.
Könyvborítók, címlapok sorozata zárja a nyomtatásra előkészített képanyagot. Takács Gábor ezt a műfajt is el nem hanyagolható feladatának tekinti.
A kiadásra szánt kézirat ilyenformán összegezője kívánt lenni a szerző munkáiban rögzített képi világnak.

Murádin Jenő